Az 1948-as londoni olimpiai játékokon a svájci színekben induló Hans Moser kapitány vezetésével egyéni díjlovaglásban aranyérmes, egy a találgatások szerint magyar származású, sárvári tenyésztésű tizenkét éves Furioso-North Star fajtajelleget is hordozó Hummer nevű ló volt,
amely számunkra azért is különleges, mert Amal és Zafira lovaink is ebből a fajtából származnak, így akár még közös felmenőkkel is rendelkezhetnek.
Története: az erőviszonyok a II. világháborúval megváltoztak Európa-szerte . Az 1930-as évekig a világ legjobbjai közé tartozó svájci díjugratókat a háború előtti utolsó években a szigorúan irányított német és ír istállók szorították ki a mezőnyből. Ennek az lett a következménye, hogy a londoni díjugrató versenyen le kellett mondaniuk az 1948-as olimpiáról, és később is csak egy egyéni versenyzőt neveztek Helsinkiben 1952-ben. Ehelyett a svájci katonai lovasok lettek a az érem várományosai: négy egyenruhás férfi – egy tiszt és három altiszt. Az 1947-es torinói FEI katonai versenyen a svájciak szerezték meg az első három helyet. 1951-ben Hans Schwarzenbach megnyerte a CCI tollaslabdát, 1959-ben pedig Európa-bajnok lett. 1955-ben a svájci csapat ezüstérmet szerzett az Európa-bajnokságon, 1960-ban pedig még két további olimpiai érmet is szerzett.
1948-ban Londonban négy tiszt lovagolt Svájcból: Hans Moser kapitány egyéni díjugratóként és három másik katona. Svájc megpróbált egy díjugrató csapatot küldeni erre az olimpiára, de a tervezett lovak közül kettő sánta volt, így csak Moser kapitány hajtotta a tizenkét éves magyar Hummert és a tartalék lovat, Forbant. Az 1936-os Berlini megmérettetéshez képest a műsor 17 percről 13 percre rövidült. Mosert és Hummert a szintén svájci bíró, Max Thommen ítélte aranyérmesnek.