Szürkemarhák
A szürkemarha Magyarországon őshonos, törvényileg védett állatfajta – egy igazi hungarikum, impozáns megjelenésével hazánk világszerte ismert jellegzetességeihez tartozik. A fajta évszázadokon keresztül jelentős szerepet játszott a magyar gazdaságban. A XIX. századi tudósok szerint a honfoglaló őseinkkel érkezett a Kárpát-medencébe. Feszty Árpád körképe is szürkemarhákból álló ökörfogatot ábrázolt. Az állatok színe koruk függvényében változik. A borjak születésekor „pirók” színűek, majd 2-3 hónapos korban elkezdenek világosodni, később szürkülni, végül 4–6 hónapos korukra lesznek teljesen szürkék. A kifejlett szürkemarha az ezüstszürkétől a sötét daruszínig terjedő színárnyalatokban fordul elő.
Rackák
A korábban hortobágyi racka juh nevet viselő régi magyar juhfajta egyes elképzelések szerint már a honfoglalás óta a magyarok társa volt. Sokáig az alföldi juhpásztorok meghatározó állata volt, de megkülönböztetünk síkvidéki és hegyvidéki rackát. A magyar racka a népvándorlás korában jelent meg a Kárpát-medencében, de nincs adat arra, hogy melyik népcsoporttal érkezett. Sokatmondó az a nyelvészeti adat, hogy őseink a finnugor eredetű juh szót eredetileg csak a rackára értették. A XIX. század második fele óta a finomgyapjas fajták állománynagyságát elsősorban a merinó szorította vissza, így 1903-ban már kipusztulófélben volt a racka. Különlegessége a mindkét nemre jellemző, V-alakban elálló, egyenes, sokszorosan csavart szarv.
Mangalicák
A mangalica őshonos, 1973 óta törvényileg védett állatfajta. A világhírű sertésfajta azonban mára nem veszélyeztetett. Az ősi Sumadija fajta (mediterrán), valamint a szalontai és a bakonyi (a Kárpátok félvad fajtái) fajták keresztezéséből eredeztethető. Elterjedését elősegítette, hogy külterjesen tartható, igénytelen fajta, mely a vaddisznó sok tulajdonságát megőrizte, így néhány évtized alatt eljutott az ország minden részébe. A legnagyobb csapás a fajtára az 1895-ben kitört sertéspestis volt, ami 4,5 millió sertés pusztulását okozta, melynek 95%-a mangalica volt. A mangalica legszembetűnőbb tulajdonsága az egész testet borító világos, vastag szőrzet, amelynek okán „báránysertés” néven is közismert.